TIZENHÁROM

 

A bemutató előtti nap éjszakáján egy sötét alak állt a Városi Teátrum díszkivilágításban fürdő impozáns épülete előtt. Az utcán már szinte senki nem járt, éjfél is elmúlt már, a színházzal szemben lévő kávézóban már csak a pincérek és pultosok pakoltak, asztalokat és székeket tologattak, az utcán egy-két magányos ember járt vagy itt-ott felbukkanva egy párocska andalgott kéz a kézben.

Az alak a színház előtti szökőkúthoz sétált és felnézett a Teátrumra. Minden készen állt már odabenn a másnapi premierre: a díszletek álltak, a jelmezek méretre igazítva, a homlokzaton hatalmas plakát hirdette a „Káros az egészségre” bemutatóját. A próbának pár órája vége volt, már hazament mindenki és a szépítő, nyugtató alvásnak adva át magát a bemutató utáni fogadásról álmodott. Kivéve egyvalakit, aki most leült a szökőkút kávájára és elmosolyodott. „Nagy nap lesz a holnapi! Igazi nagy durranás, egy olyan bemutató, amit egy ideig senki nem fog elfelejteni! Ezt én ígérem nektek!”

Már mindent eltervezett az utolsó mozzanatig. Hetek óta máson sem járt az esze, csak a tervén, amiben nem hibázhatott. Tudta, sok mindent tesz kockára azzal, ha belevág, de az idő sürgette és már nem volt visszaút: holnap este, ha felmegy a függöny a telt házas nézőtér előtt, az óra elindul, és ha minden úgy megy, ahogy tervezte – és semmiképp nem mehet másképp -, akkor a függöny előbb fog lemenni, mint ahogy annak a darab szerint kellene.

A kezei izzadtak és jóleső izgalom járta át arra a gondolatra, hogy holnapi tettével beleszólhat egy ember – vagy akár több – életébe és hogy valami olyan titkos és bűnös dolgot fog véghezvinni, ami soha senkinek nem jutna eszébe, mert ahhoz egy olyan zseniális elme szükséges, mint amilyen neki van.

Felállt a szökőkúttól és a főbejárathoz sétált. Az előtér gyér fényben fürdött, csak egy-két vészvilágítást szolgáló lámpa sápadt fénye fürösztötte a márvánnyal és tükrökkel gazdagon díszített foyer-t. Néhány óra és itt fog tolongani mindenki, aki számít, hogy láthasson valami újat és merészet, valamit, amihez foghatót eddig még színpadon nem láthattak.

„Az biztos! ILYEN még nem volt…” – halk nevetés hallatszott a bejárat felől, ahogy a sötét alak arcát a bejárat üvegajtajának nyomva befelé kémlelt. Egy fiatal pár sétált el a háta mögött és a nevetésre odafigyeltek, majd mosolyogva összenéztek és a fiú a lány füléhez hajolva súgta: „Biztos részeg!”

Az alak megfordult és szép lassan elindult. Neki is pihenésre van szüksége, frissnek, gyorsnak és tökéletesen ébernek kell lennie ahhoz, hogy minden úgy működjön, ahogy az reményei szerint működni fog.

Egy elkeseredett ember volt, aki elszánta magát arra, hogy néhány óra múlva kiolt egy emberi életet. Ő volt az, aki a színházban összegyűlő VIP vendégek közé várta a halált.

Megosztás a facebookon