Színház az egész

rejtély két felvonásban

Ez a mű nem tényeket ír le. A benne szereplő nevek, személyek, helyek és események vagy a szerző képzeletének szülöttei vagy csupán a fikció kellékei. Valós – élő vagy elhunyt – személyekkel, eseményekkel vagy helyszínekkel való bármely azonosság csupán a véletlen műve lehet.

 

Megszületünk: reflektorfény, a függöny szétnyílik.

Innen sok szerepet játszunk egészen a sírig.

Lehetsz okos, lehetsz buta, gyáva, avagy merész;

ÉLET! VALÓSÁG! Így hívod, de színház az egész!

 

NYITÁNY

Szeptember harmadik pénteke a vénasszonyok nyarára jellemező kellemes időjárással köszöntötte a Városi Teátrum nyitott ajtajai előtt összegyűlt embereket. Alig érezhető szellő fújdogált, néhányan vékony kabátjuk gallérját felhajtották, a hölgyek stólájukat a vállukra vetették. Parfüm, dohány, hajlakk és az elit semmihez nem hasonlítható illata kavarodott émelyítő aromává a sárga lombú fák alatt és töltötte be a koraeste levegőjét.

Új bemutatóra érkeztek a sajtó képviselői és mindazok, akik megjelenése hírértékű lehet a pletykalapok party-oldalain, és akik örökös tagjai a tiszteletjegyesek VIP listájának. Zenészek, TV bemondók, színészek és a bulvár által gyártott celebek tucatjai csevegtek felületesen a vörös szőnyegen, sminkkímélő puszik és férfias kézszorítások erősítették meg a „mindenki kedvel mindenkit” szellemet. Valójában csak egy maroknyi csoport volt az igazán ismert ember, a többiek percnyi sztárocskák, napi sorozatok felkapott művészei, ostoba bulvármagazinok műsorvezetői, kiknek a nevét nem fogják elfelejteni holnapra – hisz már ma sem tudják a legtöbben.

Színház az egész – Shakespeare szállóigévé vált megállapítása tökéletesen illett erre a kavalkádra, hisz az egész csak felszínes, üres látvány volt, társadalmi játék, semmi több.

Egy bemutató mindig izgalmas esemény: színészeknek, rendezőknek, party-patkányoknak, kik, ha nem kapnánanak időről-időre ingyen színházjegyet, a kultúrát elintéznék a müzlis doboz kiolvasásával másnapos fejjel a konyhaasztal mellett, míg a fürdőszobában az előző esti hányás lassan beleszárad a zuhanyfüggönybe. Így van ez – ha már a képernyőn vagy, nem kell tenned semmit, visz magával a hírnév, ne mérgzed a fejed művészetekkel!

„Káros az egészségre!” – szól az új darab címe és erről beszélnek színházi körökben azóta, hogy az igazgató, Váradi Károly bejelentette, az új évad ezzel a darabbal indul és robbanni fog a színázi világban sokszínűsége, nyersessége, látványvilága és mondanivalója okán. A legnagyobb titoktartás közepette zajlottak a próbák (vagyis a sajtónak okosan ki-kiszivárogtatva egy-egy fényképet a díszletről, vagy egy színész nevet) és mire eljött a premier napja, pont olyan fokon volt felizgulva e szellemi orgazmusra várva a közönség, mint egy bűnössé lett egyházfi a cölibátus megtagadása után.

A darab főszereplője a színház pár éve felfedezett és, azóta üstökösként száguldó sztárja, Szentpéteri Kristóf. A huszonhét éves kisportolt, fekete hajú, zöldszemű félisten a rajongó lányok kedvence és Kristóf bizony élve a lehetőséggel, ritkán hajtotta le az utóbbi hónapokban egyedül fejét szaténpárnás ágyában, mikor egy előadás után hazatért háromszobás luxusotthonába, ahol legendás szexcsatáit vívta alkalmi partnternőivel, kik mindig az esti közönség soraiból kerültek ki. Persze ha nem volt előadás, Kristóf akkor sem maradt parlagon: noteszében több női név volt fellelhető, mint egy névnapi üdvözletekre szakosodott képeslapüzlet nyilvántartójában.

Tehetséges színész, a nők kedvence, fiatal és vagyonos – kérdezhetik hát joggal, nem is volt hibája, ő volt a tökéletes férfi? Nem, Kristófunk sok szerepet eljátszott már, de erre még ő sem volt képes. Férfias férfiként egyetlen apró nőies jellemvonása volt: imádott pletykálni. Életében fontos szerepet játszott mások titkainak kiszaglászása és ezt oly mesteri fokon űzte, mint egy véreb. Kutatott, hallgatózott, figyelt és lesett, ha szimatot fogott és nemes vonalú orra botrányt érzett, nem nyugodott, míg kis gyűjteményébe meg nem szerezte azt.

Nem kell lángésznek lenni ahhoz, hogy az ember sejtse: egy ilyen ember bizony megérett arra, hogy életét idő előtt kioltsák – és bizony valaki ezt szintén így gondolta, mert ezen az estén a nem természetes halál fogalma is - valaki által meghívottan - a vendéglistán szerepelt.

Megosztás a facebookon