HARMINCNYOLC

 

- Zárkózott fiú volt, nem igen barátkozott senkivel a színházon belül. Munkában nagyon pontos volt, felkészült, de emberként nem igen adott lehetőséget arra, hogy megismerjük-

„Végre valaki, aki kicsit árnyaltabb képet tud adni!” – gondolta Szegedi, miközben Zsoltot hallgatta.

-Értem. És azt nem tudja, hogy színházon kívül voltak-e barátai, valaki, aki esetleg több volt, mint barát?

Zsolt a fejét rázta.

-Nagyon óvta a magánéletét. – felelte – Bár, nekem néha az volt az érzésem, hogy nincs is magánélete. Úgy értem, nem tudtam soha elképzelni Kristófot, amint egy társasággal ebédel, moziba megy valakivel. Mintha a színházon kívül nem is lett volna élete.

-Esetleg valamilyen konfliktusról tud, ami a közelmúltban történt? Veszekedés, valaki, akit magára haragított valamivel?

-Semmi ilyen. Persze a Teátrumon belül is vannak veszekedések, egy próbafolyamat vége felé már mindenki feszült, ilyenkor óhatatlanul becsúszik egy-egy erősebb hang vagy szó. – elgondolkodott, mintha valami eszébe jutott volna – Bár… talán nem is fontos, de tudja, hadnagy úr a premier előtt, talán tíz nappal lehetett. A színházzal szemben lévő kávézóban voltam Bocskai Valérral és akkor történt egy kisebb incidens. Kristóf és Tornyos Ernő szóváltásba keveredtek. Ernő felugrott, felborította a poharát, az leesett, összetört, igen ideges volt, Kristóf meg csak mosolygott, mint aki élvezi a helyzetet, aztán otthagyta Ernőt.

-Ernő? Ki ez az Ernő? – kérdezte a hadnagy az eddig ismeretlen nevet hallva.

-Tornyos Ernő. A rettegett kritikus. Minden színházi premieren ott van, és másnap reszketve keresik cikkét az igazgatók, rendezők és színészek az újságban. Tudja, a maga szintjén nagy hatalmú ember.

-Értem. Szóval ő és Kristóf összevesztek. Azt nem tudja, mi volt a vita tárgya?

-Sajnos nem hallottam, de Ernő igen mérges volt és látszott, hogy abban a pillanatban meg tudná ölni Kristófot… - hirtelen észbe kapott – Istenem! Persze nem úgy értem, hogy meg is tette volna, csak… jaj, hadnagy úr, kérem, felejtse el, amit mondtam!

-Sajnálom, de az én munkám nem az, hogy felejtsek, hanem az, hogy emlékezzek! Nem tudja, ez a Tornyos ma este itt volt?

- Igen, láttam az előadás előtt. De ugye nem gondolja, hogy…

Szegedi nem felelt, ehelyett felállt.

– Baradlai úr nagyon sokat segített, köszönöm! Kérem, szóljon Bocskainak, hogy fáradjon be!

Zsolt felállt és az ajtóban visszafordult:

-Én tényleg nem úgy értettem! – mondta halkan, majd kiment.

Szegedi leült, magához húzta a névsort és a lista aljára felírt egy nevet.

-Tornyos Ernő. T.E. – elővette zsebéből a színpadon talált tollat - Hát ez egyre érdekesebb!

 

HARMINCKILENC

 

Bocskai nem tudott sokat mondani az estéről. A színházba érkezéstől kezdve elismételte mindazt, ami történt vele. Nem látott semmit, a nézőtéren volt végig és nem tűnt fel neki semmi szokatlan. Igen, ő tervezte a díszletet és nem gondolta, hogy ebből ekkora gond lesz.

-A legelső díszletes próbán figyelmeztettem őket. Mondtam, hogy ez balesetveszélyes és legyenek nagyon óvatosak!

-Nyugodjon meg, nem az ön hibája. Nem baleset volt, ezt egyértelműen kizárhatjuk. Valaki lelökte Szentpéterit. Szándékos gyilkosság volt, és ha nem az ön díszletének segítségével hajtják végre, azt hiszem, a tettes megtalálta volna a módját annak, hogy véghezvigye a tervét.

-Ettől nem érzem magam sokkal jobban, remélem, tudja! – vágott vissza Valér – Lehet, hogy közvetve, de én siettettem ezt az egészet. Ha nincs az a híd ott a magasban, akkor Kristóf nem áll ott fent és nem esik le! Az én hibám is!

Szegedi igyekezett másfelé terelni a beszélgetést.

-Úgy tudom, a premier előtt Kristóf és Tornyos Ernő, a kritikus, csúnya jelenetet rendezett a színházzal szemközti kávézóban és ön is szemtanúja volt. Tudja esetleg, min különböztek össze?

-Sajnos nem! Nem hallottam semmit, csak azt láttam, hogy Ernő felugrik – gondolom Kristóf valami pimaszságot vágott az öreg fejéhez – és vörös fejjel sziszegett valamit Szentpéterinek, aki aztán vigyorogva elment. Tudja, Kristóf hajlamos volt a mások bosszantására, élvezte, ha kellemetlenkedhet.

Mivel semmilyen érdemlegeset nem tudott mondani, a hadnagy hazaengedte és várta, hogy Andor megérkezzen a hívásra.

Megosztás a facebookon